"Gyerekként imádjuk mozgatni a testünket. Amikor éppen nem pihenünk a rengeteg szaladgálás közben, futunk, táncolunk, mászunk, hadonászunk, hempergünk a fűben, és általában véve élvezzük a mozgást. Ez puszta játéknak tűnik, de ennél sokkal több. Mivel minden mozgásmintát a test szenzori-motoros rendszere rögzít a későbbi felhasználás érdekében, a gyermekkori „játékunk” a fizikai fejlődésünk elsődleges tréningjeként működik. Felfedezzük, mire képes a testünk, és lerakjuk az alapokat a jövőbeni képességeinknek. Semmi okunk rá, hogy abbahagyjuk ezt a tevékenységet, de a legtöbben mégis megtesszük. Amikor felnőttként folytatjuk az ilyen soha véget nem érő tanulást, túllépünk a puszta funkcionalitás szükségletein, és elkezdünk azok alapján a princípiumok, alapelvek alapján működni, amelyek az ügyességet, az erőt és a kecsességet hozzák létre. [...]
Hogyan lehetséges az, hogy egyes embereknek sikerül a testüket egy felnőtt erejével és precizitásával hatékonyan használniuk, miközben megőrzik egy gyermek ellazult és rugalmas könnyedségét? Nyilvánvalóan kiváló izomkontrollal rendelkeznek, mégis a mozgásuk szabad és nyitott. Az ilyen mozgás erőlködéstől mentesnek tűnik, de egyértelműen rengeteg erő rejlik benne. Egy átlagemberhez képest ezek az emberek élőbbnek, vitálisabbnak és valahogy jelenlévőbbnek tűnnek. [...]
Amit megosztanék veled, az a fizikai képességekkel kapcsolatos, bármit is jelentsen ez számodra. Legyen szó akár egy sérült végtag használatának újratanulásáról, egy labda elütéséről, vagy egy világbajnokságon való küzdelemről, az edzés ugyanazon elvek szerint zajlik. A munka egyszerű, mégis nagyon mély szintre vihető. Beletekintünk az erőfeszítés nélküli erő rejtelmeibe, de a járás és az állás hatékonyabb módjait is megtanuljuk. Ezt nevezhetnénk egyfajta előkészítő iskolának bárki számára, akinek van teste. Ez az az alapvető oktatás, amellyel minden új tanítványomnak kezdenie kell, legyen az profi baseball játékos, igazgató vagy aikido oktató. " (Peter Ralston: Zen Body-Being)